Természettudományi osztálykirándulás Tápiószelén

Tápiószelén jártunk, a Blaskovich Múzeumban, az ország egyetlen múzeumában, amelyben a második világháború után a berendezések is teljesen épen megmaradtak.

 


A kisnemesi udvarházat egy testvérpár, BLASKOVICH GYÖRGY és BLASKOVICH JÁNOS vásárolta meg. Itt alapították meg a múzeumot 1952-ben.

A kúria a  a Blaskovich család  műgyűjteményének - a 19. századi köznemesség kultúrájának

és tárgyi emlékeinek  - ad otthont.


Láthatunk évszázados bútorokat, festményeket, ezüst és porcelán tárgyakat.

 


A testvérpár nagybátyja, Blaskovich Ernő, a közelben található Kincsem lovaspark tulajdonosa volt, így a múzeum kiállítása között Kincsem relikviák is megtalálhatóak.

Itt található Magyarország második legnagyobb pipagyűjteménye, mely csaknem 300 darabból áll.

Szerencsére szép, napsütéses időben mentünk, így tudtunk sétálni a kúria kertjében is. A

százéves fákkal rendelkező park botanikai tanösvénnyel rendelkezik. A parkba kisgyerekkel

érkezők interaktív játokokat is kipróbálhatnak, játszóterezhetnek.


A kirándulás másik célpontja a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ volt. Itt, Tápiószelén található az ország egyetlen hivatalos növényi génbankja. Nem csak a park növényeit


nézhettük meg, megtanultunk egy-két botanikai fogalmat, bepillantást nyertünk a génbank laborjainak munkafolyamataiba. Kihelyezett információs táblák segítségével pedig még sok érdekes dolgot tudhattunk meg.

Ha a környéken jártok, feltétlen nézzetek be ide is, nem fogtok csalódni.

Hoós Dávid

7.a

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karácsonyi történet

      Lappföld… Egy gyönyörű vidék, ahol sosem olvad el a hó, mégis, hogyha reggel felkel a nap, a hó gyönyörűen csillog. Itt él a Mikulás manóival és rénszarvasaival. Itt készítik az ajándékokat. A karácsony előtti hét keddje volt. Az ajándékok nagy része már a szánon sorakozott. Rudolf, a féléves rénszarvas, még sosem látott havat. Izgatottan szaglászott meg mindent, és jókat nevetett a hóban hagyott patanyomain. - De gyönyörű ez a karácsony, akármi is legyen ez! – gondolta. - Ne örüljön annyira neki! - hallatszott hirtelen egy hang a háta mögül. Rudolf ijedten megfordult, és egy pár évvel idősebb rénszarvast látott közeledni. - Miért?! - kérdezte szomorúan. – Mi rossz van ebben? Minden olyan csodálatos! - Nézd! - kezdi a másik. – Ott van a Mikulás szánja. Látod? - Igen! – felel a rénszarvas kíváncsian. - Az a sok ajándék ott benne… Az mind a gyerekeké lesz… - Igen! És? -Hallottad, amit mondtam? A gyerekeké… - De jó lesz… Biztosan nagyon örülni fognak neki. -
További információk

Beszámoló a tiszakécskei mesemondó versenyről

Kép
  Tiszakécskén november 17-én rendezték meg a   XX. Jubileumi Mesemondó-, Meseíró-, Szépíró-, Kézműves és Angol / Német Fordító Találkozót. Az iskolai fordulón a tavalyi országos verseny győztesével mérkőztem meg. Nagyon örülök, hogy én jutottam tovább. Heteken keresztül készültünk, gyakoroltunk, míg eljött a verseny napja. A Tiszakécskei református iskola, idén is tárt kapukkal várta azokat a tanulókat, akik meg akarták méretni tudásukat. Ezeknek a diákoknak én is egyike voltam,   ugyanis ebben az évben, iskolánk hetedik évfolyamát én képviseltem, a mesemondóversenyen.   Amint megérkeztünk, meleg reggelivel vártak minket. Azután egy teremben foglaltunk helyet, egészen addig, amíg sorra nem kerültünk. Nem volt sok jelentkező a hetedik-nyolcadikos korosztályban, de igen tehetséges gyerekek vettek részt a versenyen. Bács-Kiskun megyei   népmesék közül lehetett válogatni. Be kell valljam, szoros volt a mezőny. Többen választották, a Híres kecske című mesét, de a Csodafa című mesét i
További információk

Levél a Mikulásnak

Kép
  Kedves Mikulás!   Nagyon jó voltam egész évben, bár anya ezt másként gondolja, de te mindent látsz! Ha mégis hoznál virgácsot, kérlek, a tesóm cipőjébe tedd, mert nekem nem kell! Mondjuk, ha elég vastag virgácsot hozol, a nagyinak is adhatod, nem azért, mert rossz volt, hanem, mert tönkrement a seprűje. A jó tulajdonságaim nem kell bemutatni, nem tehetek róla, hogy minden az arcomra van írva. A szám se nagy, csak nem tudok neki parancsolni, mindig hamarabb kinyílik, mint kellene. Az sem igaz, hogy mindig az enyém az utolsó szó, mert az, hogy bevágom a szobám ajtaját nem, számít szónak. A tulajdonságaim inkább hagyjuk, úgyis ismersz. A Hamupipőke című meséből vett idézettel búcsúzunk: „Jóságodat meghálálva, elmehetsz majd a mulatságba”. Jó szórakozást kedves Mikulás! Várunk nagyon! Cegléd, 2023.dec.5.                                                                                                                                       Szeretettel: 7.m
További információk