A kécskei rugó

 

Egyszer volt, hol nem volt, éldegélt Tiszakécskén egy nádirugó.  A Holt-Tisza partján egy tanösvényt építettek fából. Akácoszlopokra deszkapallókat erősítettek csavarokkal, szögekkel. A hosszú évekig tartó munka során egyszer egy szerszámosládából kiesett egy rugó. Nem kellett a deszkapalló építéséhez, de az akciós szerszámkészlet része volt. Nem vették észre, hogy kiesett, ezért otthagyták a rugó, de ezt ő nem bánta. Megtetszett neki a hely. Naphosszat hallgatta a sűrű nád zizegését a szélben, nézte ahogy elúsznak a bárányfelhők az égen a református templom tornya fölött.  Néha felugrált a közeli kilátóra (ami egyébként madárles volt, de a pici rugó számára kilátónak tűnt)és onnan nézett le új otthonára. Innen jól látszott milyen hosszan kacskaringózva haladt a sétány a nádasban.

A helybélieknek nagyon tetszett ez az új fejlesztés, bár ők nemigen látogatták, de büszkék voltak rá. Hamar híre ment. Túl hamar is. Már az átadás előtt újságcikk jelent meg róla, hogy elkészült. Messzi földről jöttek buszokkal nyugdíjas csoportok és iskolások.  Egy biztonsági őr szépen visszafordította őket. A helyi lap is átvette az országos napilap cikkét, de véletlenül hibásan közölték. Azt írták: „A tanösvény elkékült.”

A nádirugó is elolvasta a cikket és nem értette. A tanösvény nem volt kék. Annyira megszerette azonban új otthonát, hogy nem akarta, hogy az emberek megszólják a helyieket emiatt. Egy utcával arrébb lakott egy kékfestő. Kihalóban levő hiányszakmájának egyik utolsó vidéki képviselője. Elugrált hozzá és elmondta neki a tervét. A kékfestő egyetértett a kicsi rugóval. Több vödör kék festéket cipeltek le a Holt-Tiszához és az éj leple alatt az egész deszkaösvényt kékre mázolták. A kékfestő még egy táblát is kirakott az elejére: „Nádirugó tanösvény”. Nagyon elégedettek voltak a művükkel, össze is barátkoztak.

Reggel a biztonsági őr vette észre elsőként a változást. Megcsóválta a fejét és kijavította az írást áthúzva egy betűt: „Nádirigó tanösvény”.

Most már csak a mézeskalácsnak kell a történetben szerepelnie. Szerencsére még aznap egy gyermekcsoporttal jött Juliska is, akinél véletlenül pont volt egy.

 

Kovács Kinga

7. osztály