Felsősnek lenni jó

      Alsó tagozatos koromban nagyon vártam, hogy felsős lehessek, mert a nagyok bemehettek a kondiudvarra és vásárolhattak a büfében. Izgatott, hogy milyenek lesznek az új tanárok, hogy mennyire fogom szeretni az új tantárgyakat.

     Szeptemberben felkerültünk a felső tagozatra. Nagyon tetszik nekem, mert már nagyok vagyunk, de a nyolcadikosokhoz képest mégis kicsit. Minden megváltozott körülöttünk, nem a termünkbe mennek a tanárok, hanem mi megyünk a szaktanterembe, ahol a tanuláshoz szükséges szemléltetőeszközök vannak.

Persze van saját termünk is, ahol az egyik ablakot adventi mintákkal díszíthetjük fel, így azt érezhetjük, hogy az a terem egy kicsit a miénk. Nemcsak saját termünk van, de szekrényünk is, ahol a kabátunkat és a tesizsákot tartjuk, ezért azt nem kell magunkkal cipelnünk. Ez a szekrény nyolcadikig a miénk, ezért saját ízlésünk szerint dekorálhatjuk.

Változást jelent az is, hogy sokkal több tanár tanít minket, van akit alsóból ismerünk, de vannak teljesen új pedagógusaink is. Eleinte furcsa volt, hogy sokféle elvárásnak kell megfelelnünk, de mára már megszoktuk ezt. Szimpatikusak az új tanárok, és az új tantárgyak is.

Az is tetszik, hogy sok érdekes programon részt vehetünk, amin eddig. Alsóban csak szurkolhattunk az iskolai bajnokságokon, most pedig mi magunk is játszhatunk. 

Az első szüreti bulinkon már túl vagyunk, nagyon tetszett, mert sokat táncoltunk, finomakat ettünk, és teremben játszottunk is (limbóztunk).

   Örülök, hogy felső tagozatos lettem, mert sok élménnyel gazdagodtam. Várom a többi évet is.

Kis-Papp Bori

5.m