A budapesti korcsolyázás


    Az iskolánkban már szinte hagyományként szolgál a jégkorcsolyázás a Városligeti Műjégpályán. A diákok örömére az idei tanévben is megrendezésre került.

     Csütörtökön (február 15-én) 15:30-ra kellett az iskola elé menni, és ezután kb. 5 percet kellett várnunk és indultunk is. A buszon a hangulat fergeteges volt, hiszen a 8.b egyik diákja hozott magával egy hangszórót, és ezzel természetesen megteremtette a jó hangulatot. Majd kb. olyan 17 óra körül meg is érkeztünk. Csaba bácsi gyorsan intézte a jegyeinket, és mehettünk is be. Miután bejutottunk, gyorsan lepakoltuk a cuccainkat és mentünk is fel a jégre. Voltak közöttünk olyanok akik nagyon jól csinálták, voltak olyanok akik kevésbé, és olyan is aki alig mert feljönni a jégre. Mindenki aki jobban tudott korizni az gyorsan belemelegedett és nem ismert határokat. 18:30-kor csináltunk egy nagy csoportképet amin mindenki rajta volt. 



Ekkor már annak is ment csúszkálás aki az elején még nem igazán boldogult. Majd sajnos eljött a korizás vége 20:00-kor.  Szerencsére a korcsolyázás mindenféle sérülés, probléma nélkül lezajlott. Az összepakolás után el is indultunk a McDonalds-ba.

Amikor odaértünk a legtöbb ember eszetlenül rohant be, hogy ő kapja meg először az ételt. Voltak akik alig ettek és voltak olyanok akik rengeteget ettek (a nagy többség). A nagy vacsorázás után elindultunk haza. 22:40-kor értünk vissza az iskolához.

      Az én véleményem az, hogy ez egy nagyon jó program volt és nagyon örülök, hogy részese lehettem.

Antal László 

8.b


Fotó: Fehér Csaba

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karácsonyi történet

      Lappföld… Egy gyönyörű vidék, ahol sosem olvad el a hó, mégis, hogyha reggel felkel a nap, a hó gyönyörűen csillog. Itt él a Mikulás manóival és rénszarvasaival. Itt készítik az ajándékokat. A karácsony előtti hét keddje volt. Az ajándékok nagy része már a szánon sorakozott. Rudolf, a féléves rénszarvas, még sosem látott havat. Izgatottan szaglászott meg mindent, és jókat nevetett a hóban hagyott patanyomain. - De gyönyörű ez a karácsony, akármi is legyen ez! – gondolta. - Ne örüljön annyira neki! - hallatszott hirtelen egy hang a háta mögül. Rudolf ijedten megfordult, és egy pár évvel idősebb rénszarvast látott közeledni. - Miért?! - kérdezte szomorúan. – Mi rossz van ebben? Minden olyan csodálatos! - Nézd! - kezdi a másik. – Ott van a Mikulás szánja. Látod? - Igen! – felel a rénszarvas kíváncsian. - Az a sok ajándék ott benne… Az mind a gyerekeké lesz… - Igen! És? -Hallottad, amit mondtam? A gyerekeké… - De jó lesz… Biztosan nagyon örülni fognak neki. -
További információk

Beszámoló a tiszakécskei mesemondó versenyről

Kép
  Tiszakécskén november 17-én rendezték meg a   XX. Jubileumi Mesemondó-, Meseíró-, Szépíró-, Kézműves és Angol / Német Fordító Találkozót. Az iskolai fordulón a tavalyi országos verseny győztesével mérkőztem meg. Nagyon örülök, hogy én jutottam tovább. Heteken keresztül készültünk, gyakoroltunk, míg eljött a verseny napja. A Tiszakécskei református iskola, idén is tárt kapukkal várta azokat a tanulókat, akik meg akarták méretni tudásukat. Ezeknek a diákoknak én is egyike voltam,   ugyanis ebben az évben, iskolánk hetedik évfolyamát én képviseltem, a mesemondóversenyen.   Amint megérkeztünk, meleg reggelivel vártak minket. Azután egy teremben foglaltunk helyet, egészen addig, amíg sorra nem kerültünk. Nem volt sok jelentkező a hetedik-nyolcadikos korosztályban, de igen tehetséges gyerekek vettek részt a versenyen. Bács-Kiskun megyei   népmesék közül lehetett válogatni. Be kell valljam, szoros volt a mezőny. Többen választották, a Híres kecske című mesét, de a Csodafa című mesét i
További információk

Levél a Mikulásnak

Kép
  Kedves Mikulás!   Nagyon jó voltam egész évben, bár anya ezt másként gondolja, de te mindent látsz! Ha mégis hoznál virgácsot, kérlek, a tesóm cipőjébe tedd, mert nekem nem kell! Mondjuk, ha elég vastag virgácsot hozol, a nagyinak is adhatod, nem azért, mert rossz volt, hanem, mert tönkrement a seprűje. A jó tulajdonságaim nem kell bemutatni, nem tehetek róla, hogy minden az arcomra van írva. A szám se nagy, csak nem tudok neki parancsolni, mindig hamarabb kinyílik, mint kellene. Az sem igaz, hogy mindig az enyém az utolsó szó, mert az, hogy bevágom a szobám ajtaját nem, számít szónak. A tulajdonságaim inkább hagyjuk, úgyis ismersz. A Hamupipőke című meséből vett idézettel búcsúzunk: „Jóságodat meghálálva, elmehetsz majd a mulatságba”. Jó szórakozást kedves Mikulás! Várunk nagyon! Cegléd, 2023.dec.5.                                                                                                                                       Szeretettel: 7.m
További információk