Az aradi 13 a tanár szemével

 Műsort készíteni nehéz, főleg akkor, ha városi előadásra készülünk. Ilyenkor mindig átnézek több forgatókönyvet, majd imádkozom, hogy jöjjön az ihlet, formálódjon meg a fejemben a terv.

Egy mozdulat fogott meg az előttem lévő műsortervekből: az ács akasztófát farag és szólítja a vértanúkat. Ez a pici jelenet végül műsorrá nőtte ki magát, de ehhez kellettek a gyerekek és a kollégáim is. Mikor megvolt a saját forgatókönyvem, megmutattam a kollégáimnak és az igazgató úrnak. Apró kicsi finomításokat javasoltak, ami szebbé tette a műsort. Ezt követően kiválasztottam a gyerekeket. A többségük lelkes volt, viszont néhányan húzták a szájukat. Miután megkapták a szöveget, elkezdődtek a próbák. A húzódozókról is kiderült, hogy nagyon tehetségesek. Ragyogott az arcuk, mikor elmondtam, hogy mennyire profin hangsúlyoznak. Mikor a szöveget már szépen hangsúlyozták, színpadra álltunk, itt kértem a gyerekek segítségét, mondják el, ők hogy csinálnák, hova állnának, hogy valósítanák meg az egyes részeket. Mór kezébe dobot adtam, de magam se tudtam, hogy pontosan mit kezdjen vele, csak annyit éreztem, hogy meg kell jeleníteni a bitófához vonulást és a halált. Mór, mint aki erre született pontosan úgy dobolt, ahogy a helyzet megkívánta.

Próbák hosszú sora következett minden nap. Apró javítások, pontosítások. Ki hogy ejtse a szót, hová nézzen, mikor fordítsa meg a képet, hol legyen a kezük a műsor alatt, stb. A legnehezebb a mikrofon használata volt, ki kinek adja, hogy tartsa, hogy jól hallható legyen.

Úgy érzem, hogy a sok feszültség ellenére sokat nevettünk, és jó csapat kovácsolódott össze.

A városi műsoron a mindenki kihozta magából a maximumot, nem látszott a gyerekeken, hogy besüllyedt a színpad, hogy az utcán sétálgattak az emberek, hogy tömeg volt. Minden tanácsom megfogadták, amiét külön köszönök.

Nagyon pozitív visszhangja volt a műsornak, sok elismerést, kedves szót és gratulációt kaptunk.

A szereplők pedig megkapták jutalmukat: ötöst, igazgatói dicséretet és egy kicsi süteményt, amit hálám jeléül sütöttem. Azt mondták, ha tudták volna, hogy muffint is kapnak, máskor is szerepelnek. Most már legalább tudom, mivel lehet szereplésre bírni a hetedikes diákokat.

Nagyon büszke vagyok a 7.a és a 7.m tanulóira, mert sok-sok munkával egy színvonalas előadást mutattak be. Soli Deo Gloria!

Kis Erzsébet

Fotó: Kaposvári Anita