Az aradi 13

 

Szeptember 4-én az osztályfőnökünk azt mondta, hogy a 7. m-esekkel szerepelni fogunk a városi műsorban. Először sokan nem örültek ennek, de mégis vállaltuk a feladatot.

A szerepeket mi választottuk ki, de figyelnünk kellett arra, hogy a szövegben leírtaknak megfeleljünk, pl. Damjanich nagyon magas ember volt, meg kellett fojtania a hóhérnak, mert a bitófán földig ért a lába. Alacsony gyerek nem jelentkezhetett szerepre. Szerencsére mindenki olyan szöveget kapott, ami közel állt hozzá.

Az elején csak szöveget próbáltunk, és nagyon sok dicséretet kaptunk, ettől megjött a kedvünk a szerepléshez. Később a mozdulatokat és a mikrofonhasználatot is gyakorolnunk kellett. A templomban kiabálni kellett a mikrofonba és jó szögben kellett tartani ahhoz, hogy jól hallhatóak legyünk. Az Eötvös téren más volt a hangtechnika, így a főpróbán túl hangosak voltunk, de a hangtechnikus megnyugtatott, hogy beszéljünk úgy, ahogy akarunk, majd ő beállítja a hangerőt. Nemcsak a hang miatt izgultunk, a színpad közepén volt egy nagy bemélyedés, ami úgy nézett ki, mint ami rögtön beszakad. Szerintem a nézők nem látták, hogy mennyi dolog miatt aggódunk.

Figyelnünk kellett arra, hogy egyformán álljunk, ne mosolyogjunk és bármi történik, ne azt nézzük, hanem a műsorra figyeljünk.

Nem hittem, hogy ennyi ember ott lesz, ezért egy páran izgultak, köztük én is.

Sok volt a műsorral a munka és nehéz is volt, de jól sikerült.

Bodor Nóra

7.a 

Fotó: Kaposvári Anita