A mezőgazdász és fiai

 

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, és még az Óperenciás - tengeren is túl, Tiszakécskén élt egyszer egy mezőgazdász, akinek volt három fia. Egy napon magához hívta őket és azt mondta:

-          Megöregedtem, eljárt felettem az idő, csak pihenésre vágyom és a kemence mellett szeretnék ücsörögni. Menjetek, keljetek útra. Amelyikőtök megtalálja a legszebb és legerősebb fehér lovat a világon és elhozza nekem, az fogja örökölni a gazdaságomat, amit egyedül a két kezemmel építettem fel.

A három fiú útnak is indult a Nádirigó tanösvényen. Hamarosan egy hármas útkereszteződéshez érkeztek, ahol volt egy kilátó is. Az egyik fiú felmászott a kilátóba, hogy körülnézzen. Nem tudták eldönteni, hogy merre menjenek, ezért kisorsolták, hogy ki, melyik úton haladjon tovább. Mentek, mendegéltek napokon keresztül erdőn, mezőn, hegyen, völgyön át. Nagyon elfáradtak. A legkisebbik fiú, akit Józsefnek hívtak már alig bírt járni, ezért gondolta leül egy rövid időre megpihenni, de közben elaludt. Amikor felébredt ott üldögélt mellette egy iciri-piciri fehér paripa. Olyan pici volt, hogy a fiú tenyerében elfért.

József felemelte és megkérdezte tőle:

-          Hát te ki vagy?

-          A te megmentőd. Tudom, hogy miért keltetek útra a bátyáiddal.

-          Honnan tudod?

-          Mindenki erről beszél a környéken. Én tudok rajtad segíteni.

-          Á, úgysem tudsz.

-          Pedig tudok. Gyere velem, állj a szolgálatomba, és meglásd elnyered a jutalmad. A testvéreidnek is felajánlottam a segítségemet, de ők kinevettek és elkergettek mind a ketten.

József úgy döntött, hogy vele megy. Az iciri-piciri paripa elvitte Józsefet egy elvarázsolt kastélyba. A kastély pont a Holt – Tisza mellett állt. Rajtuk kívül éltek ott még más iciri-piciri paripák is, de az összes közül József megmentője volt a legszebb. Teltek-múltak az évek, és a fiú egyre jobban érezte magát a palotában. Igaz, történtek ott furcsa dolgok, de ő azzal nem foglalkozott. Otthon az apjánál sem volt ilyen aranyélete. Egyetlen feladata volt, hogy minden évben megtermelje és betakarítsa az iciri-piciri paripák számára az egész éves élelmet. Mezőgazdász fiaként nem volt nehéz dolga megtermelni a szénát, kukoricát és a zabot. Sőt mivel kedveskedni akart a paripáknak, ezért még almával és répával is meglepte őket. Minden évben becsületesen elvégezte a munkáját, de már eltelt 9 év, és mégsem történt semmi, a jutalmát még mindig nem kapta meg. Úgy gondolta, hogy megkérdezi a fehér paripát, hogy hol van már az a jutalom, amit megígért, esetleg megkaphatná-e. A pici szépség eképp válaszolt:

-          Megkapod a jutalmad, amit megígértem, de előtte még építs nekem egy mézeskalács istállót, ahová elvonulhatok, amikor egyedül szeretnék lenni.

József elindult, hogy felépítse az istállót. Egy év alatt el is készült vele. Miután elvégezte a munkát ismét odasomfordált a pici fehér paripához és megkérdezte:

-          Megkaphatnám-e a jutalmamat?

-          Természetesen, igen.

Ekkor az iciri-piciri fehér paripa az elkészült istállóból kihozott egy gyönyörű, izmos és erős lovat, és így szólt:

-          Minden kívánságomat teljesítetted, mindig tisztességesen elvégezted a rád bízott feladatot, ezért ez a fehér ló a jutalmad.

József nagyon boldog volt. Pont ilyen lovat kért édesapám, gondolta. Örömében az iciri-piciri fehér paripát össze-vissza puszilgatta és elnevezte Kékfestőnek. Ekkor aztán nagy csoda történt. A pici fehér paripából egy gyönyörű hercegnő lett, aki József nyakába ugrott és azt mondta:

-          Itt a valódi jutalmad, én vagyok az drága József. Megtisztelnél azzal, hogy egy egész életen keresztül a társam leszel?

József elvette feleségül a hercegnőt a Református templomban és világraszóló lakodalmat csaptak. A lagzi után haza mentek József apjához és a két bátyjához, akiket már 10 éve nem látott. Elvitték a szép, izmos és érős fehér lovat is.

-          Megjöttem édesapám. Gyere és nézd meg a lovat, no meg a gyönyörű feleségemet.

A két testvére csak nevetett rajta.

-          Neked feleséged, te együgyű.

Amikor kiléptek az udvarra és meglátták a hercegnőt, elsápadtak az irigységtől. Az édesapját viszont nem érdekelte a fia felesége, csak a ló. Amikor meglátta felkiáltott:

-          Életemben nem láttam mégy ilyen szép és tökéletes lovat! Igaz a másik két fiam is hozott egy-egy lovat, de azok meg sem közelítik ezt a lovat. Köszönöm fiam.

A mezőgazdász nagyon boldog és elégedett volt, hogy legalább az egyik fia teljesítette a kívánságát. Ígéretéhez híven felajánlotta a fiának a gazdaságát és mindenét amilye csak van.

-          Mivel te hoztad el nekem fiam a legszebb fehér lovat, ami létezik a világon, ezért tiéd a gazdaságom. Most már megpihenhetek és ücsöröghetek a kemence mellett, amennyit csak akarok.

-          Tartsa csak meg édesapám, nincs rá szükségem. Itt a gyönyörű feleségem, van hol laknom, nekem másra már nincs szükségem.

Ezután József és a felesége beszálltak a hintóba és haza mentek, és ma is élnek, ha még meg nem haltak. Ennyi volt, mese volt, füle-farka benne volt.

 Fodor Lara

7.a