A nagy kirándulás

 

     Azzal kell kezdenem ezt a történetet is, hogy bemutatkozzam. Ez nagyon fontos! Ez a legfontosabb a civilizált emberek között! De kinek mutatkozzam be?

       Magam elé teszem a nagypapám fényképét, nagy levegőt veszek és bemutatkozok.

-Pető Mór Zétény, hetedik m-es tanuló vagyok.

Anyukám benyit az ajtómon és úgy néz rám, mint akinek az orra előtt men el az utolsó villamos, majd szó nélkül kilép az ajtón és rám csapja azt. Most, hogy bemutatkoztam, és leégettem magam édesanyám előtt, belekezdek a történetmesélésbe.

    -Egy szép (téli) szombati reggelen, fél hétkor arra ébredtem, hogy az ágyam melletti kispolcon rikácsoló ébresztőórám a földre esett. Én pedig ijedtemben akkorát ugrottam az ágyamban, hogy bevertem a fejem a plafonba. A leérkezés sem lett valami sikeres, ugyanis az ágyam szélére estem, onnan pedig a mellette található ébresztőórámra. Ripityára tört. Gyorsan összeszedtem és kidobtam a kukába. Építettem kartonból egy hasonló kinézetűt, hogy amíg veszek, egy újat, addig ne tűnjön fel a szüleimnek, hogy nincs ott. Kimentem a konyhába reggelizni. Leültem az asztalhoz, ahol a szüleim közölték velem, hogy megyünk kirándulni. Nos, tudni kell rólam, hogy én nagyon szeretek kirándulni, de aznap nem voltam valami jó passzba-azt hiszem nem is sejtitek, hogy miért-, de gondoltam mért is ne mennék kirándulni, úgysincs más választásom. Reggeli után bementem a szobámba, ahol csináltam egy listát arról, hogy miket teszek a táskámba. Ez a lista a „Nagy kirándulás’’ nevet kapta. Zokniból azért írtam tíz és felet, mert tudni illik, mosás közben mindig eltűnik egy fél pár. Miközben írtam a listát hangosan dübörögtettem a zenét, amit édesapám nem szeret hallgatni, mert ő csak az áriákat szereti hallgatni a rádióban. Meg is lett a következménye. Apukám dübörgő léptekkel jött föl a szobámba vezető lépcsőn és közben a nevemet kiáltozta, amit én nem hallottam, mert ugyebár zenét hallgattam. Belépett az ajtón rám szólt, hogy most azonnal hallgattassam el ezt az ízléstelen dübörgő nem is tudja mit. Hát lehalkítottam. Ránézett a papírra, amit a kezemben látott, elolvasta mi van rajta, majd közölte, hogy csak egynapos lesz a kirándulás, nem egyéves és kidobta a listámat. Végül csak egy bicskát raktam el. Nagy nehezen elindultunk. A kocsiban megkérdeztem, hova megyünk.

-Tiszakécskére a református templomba-mondta anya. Óriási élet kedvel ültem az autóba (semmi kedvem nem volt hozzá). Egy óra múlva meg is érkeztünk Tiszakécskére. Az autótól megindultunk a templom felé. Útközben láttunk egy mézeskalács árust, nála vettünk fél kiló mézeskalácsot. Mire odaértünk bezárt a templom. Apukám ideges lett és rám fogta az egészet, hogy kellett nekem nyavalyogni, hogy mézeskalácsot akarok. Nem értettem, hogy miről beszélt, amikor én egész úton egy árva szót sem szóltam.

Nem keseredtünk el, elhatároztuk, hogy bemegyünk a karácsonyi vásárba. Mivel reggel tíz óra volt, még alig volt nyitva pár pult, úgyhogy gyorsan a végére értünk. Azután elmentünk a Nádrigói tanösvényre

 –Lehet, hogy lesz valami jó is ebben a napban?-kérdeztem magamban. Mikor megérkeztünk tátott szájjal szálltam ki a kocsiból. Gyönyörű látvány fogadott.

–Én erről miért nem tudtam?-gondoltam magamban. Végig egy stabil (legalábbis annak tűnő) hídszerű pallókból álló ösvényen vezetett az út. Az út felénél egy az útra kidőlt fát kellett volna átlépni-a szüleim így is tettek-, de én úgy voltam vele, hogy átugrom. Ezzel nem is lett volna semmi baj, hogyha nem pont oda ugrok, ahol épp egy korábban kidőlt fa által kettétör, deszka van. Nos, röviden, beleestem a vízbe. Apukám segített kimászni onnan és folytatódott a túra. Hamar az út végére értünk, ahol kiderült, hogy amikor beleestem a vízbe kiesett a bicska a zsebemből. Szomorúan kullogtam vissza a kocsihoz. Mielőtt hazamentünk volna, fölmentünk a kilátóba. Anyukám készített pár képet a Holt-Tiszáról, majd még egyszer utoljára benéztünk a vásárba, ahol vettünk egy kékfestő mintájú zsebkést.

    Amikor hazaértünk az új késemet föltettem a kartonpapírból észült órám mellé.    

 

                                                                                                        Pető Mór Zétény

                                                                                                                7.m