Az álomszerű valóság

 

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kislány, akit Annának hívtak. Anna egy hívő kislány volt, aki a Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium tanulója.

Anna nagyon szerette a természetet és imádott kirándulni. Egy nagy a lány, úgy döntött, hogy elmegy a Tiszakécskei Nádirigó tanösvényhez. Anna az iskola után meglátogatta ezt a helyet. Direkt úgy tervezte, hogy naplementére megy ki a tanösvényhez. Tudni illik, ekkor már szeptember volt, ezért a nap este hét óra tájékában ment le. Anna a házi feladatok megírása után fél hétkor elindult a Nádirigó tanösvényhez. Amikor oda ért megpillantott egy kilátót, majd elhatározta, hogy onnan fentről fogja nézni a naplementét. Anna nem csalódott a látványban. A Holt-Tisza vízéről a napsugarak vissza csillantak a víz felszínén, amely egy mesebeli hangulatot adott az egész helynek. Időközben besötétedett, ezért Anna úgy döntött, hogy ideje van visszaindulnia. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen bökkenő volt, a lány nem tudta, hogy melyik irányba kell hazamenni. Így hát elindult egyenesen. Ment, mendegélt, majd a sötétben megpillantott egy kis házikót, mely ablakának aprócska fénye világította be a körülötte lévő környéket. Anna már nagyon éhes volt és fázott, ezért úgy döntött bekopogtat annak ajtaján. Egy aranyos, kistermetű, kékfestős szoknyát viselő idős néni nyitott neki ajtót.

-Szia kedvesem! Hogy hívnak? Mit keresel itt késő este egyedül? – kérdezte a néni.

-Szép estét kívánok! Annának hívnak. Eltévedtem miközben elindultam innen haza. Nagyon fázok és éhes vagyok. – mondta a lány.

Az idős néninek megesett rajta a szíve, ezért behívta kis kunyhójába a lányt. Amikor Anna beért a házikóba megdöbbenve látta, hogy oda bent minden mézeskalácsból van.

-Hogy lehetséges az, hogy itt minden mézeskalácsból épül fel? – kérdezte Anna.

- Ez egy varázs kunyhó. Itt az válik a valósággá, ami a vágyad. Mivel te most éhes vagy, ezért minden mézeskalácsból áll. – felelt a kérdésre Kati néni.

- Hűha! Ez hihetetlen. Esetleg ehetek belőle? – kérdezte a lány.

- Természetesen! – válaszolta Kati néni.

Anna annyi mézeskalácsot megevett, hogy elnyomta őt az álom.

Reggel, amikor felébredt nagyon megijedt, mivel valami csoda folytán nem a kunyhóban kelt fel, hanem az ágyában. Azon tanakodott, hogy álmodott-e vagy valaki haza vitte-e őt, miközben aludt. Amikor úgy döntött, hogy kikel az ágyából, mézeskalács morzsákra lépett rá. Ekkor rájött, hogy a mesebeli álomnak tűnő esemény, valóban megtörtént. Itt a vége, fuss el véle.

 

 

 

Pálffy Lara 8.a