Egy csodálatos álom ( országos verseny 2. helyezett)

 

Június 21. egy csodálatos nap volt, de még csodálatosabb volt az én álmom. Tíz óra volt, a szobámban feküdtem, már az autók hangját sem hallottam. Egyre álmosabb lettem, majd elaludtam.

Álmomban Tiszakécskén voltam, a nyaralónkban. Apa szólt, hogy megyünk kirándulni a Nádirigó tanösvényre. Pár perc múlva már ott is voltunk. Gyönyörű volt és érdekes. Szerintem már vagy tíz perce sétálhattunk a gyönyörű Nádirigó tanösvényen, mikor megláttam egy fura kis lényt. Apa visszafordult, mikor meghallotta a halk kuncogásomat:

- Mi az? – kérdezte

- Biztosan egy játék – jelentettem ki, de láttam, hogy mozog. – Menjetek előre! Én elfáradtam.

- Rendben! – mondta anya és apa egyszerre.

Mikor hallottam, hogy a léptek elhalkulnak, lehajoltam, és felvettem. Leraktam az egyik padra, és ekkor már tisztán láttam, hogy ez egy tündér. (Felmerült benned kedves olvasó, hogy honnan tudtam? Hát a könyvekből!) Nagyon megijedtem, el is ugrottam a padtól. Ekkor egy halk hangot hallottam, megszólalt. Mellé léptem, és ekkor fölé hajoltam, így már tisztán hallottam, hogy azt mondja:

- SEGÍTS!

A vízhez mentem és belelógattam a kezem, az ujjamon lévő vízcseppet lecsepegtettem mellé, majd gyengéden odafordítottam. Egy virághoz mentem, és egy aprócska levélre pici virágport tettem, majd visszamentem a padhoz, és a vízcsepp mellé raktam a levelet. Hosszasan gondolkodott, végül elkezdett falatozni. Mikor elfogyott a virágpor meg a vízcsepp, felém nézett és elmosolyodott.

- Köszönöm szépen a segítségedet, kedves emberlány! – szólt hozzám a tündér.

-Szívesen – szóltam megilletődve.

Ezzel elkezdett volna repülni, mikor hozzászóltam az elrepülését megakadályozva:

- Figyelj engem nem emberlánynak hívnak, a nevem Viki!

Abbahagyta a szárnycsapdosást, és leszállt elém a korlátra.

- Tehát neked és a többi emberlánynak és emberfiúnak is van neve? – kérdezte érdeklődve.

- Igen van.

- Nekünk, tündéreknek is, nekem Mézeskalács a nevem. Akkor nektek is vannak különböző fajtáitok, mint például a vízi tündérek, kékfestő tündérek, jóságtündérek, álomhozó tündérek és fogtündérek? Én a vízi tündérekhez tartozom. És te?

- Nálunk nincsenek ilyen csoportok.

- Akkor iskoláitok sincsenek?

- Azok vannak, én a Ceglédi Református Általános Iskolába járok. Egyébként, hogy kerültél a sétányra?

- Kijöttem nézelődni a partra, mivel az iskola véget ért, és sajnos eltapostak, amikor napoztam.

- Sajnálom.

- Ne haragudj, de most már mennem kell, mert megbeszéltük a szüleimmel, hogy ma még ellátogatunk a Holt-Tiszához!

-Nem baj! Nekem is mennem kell a szüleimhez és a húgomhoz.

Így hát elköszöntünk, és mentünk a családunkhoz. Jól le voltam maradva, mivel apáék már a kilátónál voltak.

Lassan kezdett elhalványulni minden, majd anya hangját hallottam, ahogy azt mondja:

- Jó reggelt, Viki!

Kinyitottam a szemem, s ekkor már láttam is anyát. Fájó szívvel, könnyel tele szemmel anyához bújtam, a szobám mennyezetét nézve.

 

 

                                                                                                                              írta: Nagy Viktória Sára, 6.b osztály