Karácsonyi történet

      Lappföld… Egy gyönyörű vidék, ahol sosem olvad el a hó, mégis, hogyha reggel felkel a nap, a hó gyönyörűen csillog. Itt él a Mikulás manóival és rénszarvasaival. Itt készítik az ajándékokat.

A karácsony előtti hét keddje volt. Az ajándékok nagy része már a szánon sorakozott. Rudolf, a féléves rénszarvas, még sosem látott havat. Izgatottan szaglászott meg mindent, és jókat nevetett a hóban hagyott patanyomain.

- De gyönyörű ez a karácsony, akármi is legyen ez! – gondolta.

- Ne örüljön annyira neki! - hallatszott hirtelen egy hang a háta mögül. Rudolf ijedten megfordult, és egy pár évvel idősebb rénszarvast látott közeledni.

- Miért?! - kérdezte szomorúan. – Mi rossz van ebben? Minden olyan csodálatos!

- Nézd! - kezdi a másik. – Ott van a Mikulás szánja. Látod?

- Igen! – felel a rénszarvas kíváncsian.

- Az a sok ajándék ott benne… Az mind a gyerekeké lesz…

- Igen! És?

-Hallottad, amit mondtam? A gyerekeké…

- De jó lesz… Biztosan nagyon örülni fognak neki.

- Látom, még mindig nem érted a lényeget! – kiált fel egy mókus is. – Azok az ajándékok a gyerekeké, nem a miénk…

-Pontosan! – szólal meg az idősebb szarvas. – Végig repülünk egy hosszú éjszakát, és csak dicséretet kapunk érte.

- Már értem… - csodálkozik el Rudolf. – De ha ott az a sok ajándék, miért bánná bárki is, ha elvennénk párat?

- Akkor hajrá! – mondta a mókus, majd leugrott a fáról és a szánba vetődött. Kikapott egy ajándékot, azzal elillant. A másik rénszarvas is így tett, végül Rudolf maradt.

- Követem a példájukat! – gondolta, majd elvett egy ajándékot, és hazavitte.

Karácsony éjszakája volt… A Mikulás az utolsó ajándékokat is betette a szánba, majd elindultak. Bár Rudolfot kicsit furdalta a lelkiismeret, izgatottan szelte az éjszakát. Ez volt élete első karácsonya.

Amikor az utolsó házhoz értek a Mikulás megszólalt:

- Hová lett az utolsó három ajándék? Van nálam még kettő, amit nektek akartam adni, de az utolsó…

- Nem tudunk beszerezni egyet? – kérdezte Rudolf.

-Ha visszamegyünk Lappföldre, csak reggelre érnénk ide vissza… Az utolsó gyerek sírni fog.

Rudolf ekkor szomorúan a Mikulásra nézett, aki azonnal megértett mindent.

- Repülj haza Rudolf, - kezdte – szán nélkül gyorsabb vagy!

- A rénszarvas hazatért, felkapta az ajándékot, és amikor visszaért, személyesen tette be a fa alá.

Amikor hazaértek, a Mikulás megdicsérte Rudolfot, amiért megbánta, amit tett és jóvátette. Egy ajándékot is kapott, aminek nagyon örül. A kis rénszarvas kiszaladt a csillogó hóba és felkiáltott:

-          Jobb adni, mint kapni!

Így született meg ez a csodálatos mondás.

Bíró Dóra

7.a