Karácsonyi történet

 Egyszer volt hol nem volt egy kis faluba, melyet dús fenyőerdő vett körbe. 

Élt ott egy ötvenhat éves, idős bácsi aki nem szerette a karácsonyt. 

Hiába voltak az unokái, hiába volt a fia. Ők sem bírták rávenni még a mézeskalács sütésre sem, fa állításra meg aztán pláne. Karácsony napján bezárkózott a házába és a meghagyott házi munkát csinálta. Ablakot pucolt vagy a tűzhelyt takarította vagy éppen a padlást portalanította. De minden karácsonykor kitalált valamit ,csak ne kelljen ünnepelnie ezt az ünnepet. 

Hogy miért utálta úgy a karácsonyt? Nos ezt elmesélem. 

       Ötven évvel ezelőtt még nagyon is szerette ezt az ünnepet, pedig a családja igen szegény volt egy kis két szobás házban laktak, de ajándékot mindig kapott, na de anélkül is boldog lett volna

Számtalanszor mondta szüleinek, hogy neki nem kell ajándék, neki csak az számít, hogy a szülei boldogok legyenek. A családjával ünnepelt, legtöbbször énekeltek és mivel reformátusok voltak, így áldást mondtak minden étkezéskor azért, hogy van mit enni. 

Bizony elég nehéz ezt elképzelni, de hiába nem volt pénzük, mindig voltak ajándékok a fa alatt, és ők voltak a legboldogabbak akkoriban a falu összes családja közül karácsonykor. Az anyukája mindig azt mondta, hogy ő a Mikulás lánya amin persze mindenki nevetett, de ő állandóan mosolygott amikor csak tudott, még a rossz dolgok ellenére is. Amikor boldog volt, nevetett vagy csak egyszerűen mosolyra húzódott szája, akkor az apukájának se kellett több a boldogsághoz. 

Mégnem egy napon az anyukája nagyon beteg lett és sajnos megszűnt a ragyogás. 

Utána az apjával többet sosem ünnepelték a karácsonyt. Mindig úgy kezelték, mint egy átlagos napot. Persze az apukája őt is szerette, de nem tudott túllépni a felesége elvesztésén. 

Minden karácsonykor karácsonyfa és becsomagolt ajándékok halmaza jelent meg az elő szoba közepén, amit az apukája mindig az előtt eltűntetett mielőtt a fiú kimehetett volna a szobából reggel. Persze ugyanúgy észrevette a fát is és az ajándékokat is, na meg azt is amikor az apja bedobta őket a kályhába. 

De egyik karácsonyon a fiú kiment mielőtt még az apja felkelt volna és felbontotta az ajándékokat. Az egyik dobozban egy plüss Mikulás volt, egy cetlivel együtt amin csak egy M monogram volt. A következő évben ugyan ez. De az utána lévőben egész este fent maradt és megvárta a rejtélyes ajándékozót, de a sötét miatt alig látott valamit a férfiból. De amikor az ajándékozó észre vette nem menekült hanem odament hozzá és így szólt 'Örülök, hogy végre látlak kis unokám, de most ideje aludnod' majd megfogta az arcát és álomba mélyedt. 

Azután reggel amikor az apja megtalálta őt az elő szobában akkor úgy leszidta, hogy egy életre elment a kedve az ünnepléstől és azután olyan volt vele az apja mintha nem is szerette volna. 

      És így történt, hogy a vén, öreg George meg utálta a karácsonyt, de a szíve mélyén sosem bírta igazán gyűlölni mert már tudta, hogy ki a nagyapja.

Kazinczy Jázmin

7.m